Az első

Az mindenkinek különleges. Mármint az első alkalom, amikor nem csak rajzon vagy képen lát, hát hogy is mondjam, hímvesszőt. (Külön poszt témája lehetne, amit millióan elmondtak már millió fórumon, hogy a magyar nyelvben a nemi szerveknek normál megnevezése nincs, vagy puncikázunk vagy latin szavakat használunk... de ez most nem az a poszt). Nyugi, nem a délutáni szieszta közben jutott eszembe ez, hanem a gumiméreteken töprengve.
Egyik barátnőmmel megállapítottuk anno, hogy a hímvessző vicces egy szerkezet, és ezt tartom továbbra is. Ő meg már csak tudja, hiszen van polaroidgyűjteménye is farkakról. Még mielőtt bárki meghökkenne: fiatalkori szórakozása volt az afrikai srácokkal való levelezés, akik egy levél után jobb esetben megkérték az ember kezét, roszabban meg elküdtek 1-2 polaroidképet "kis" játékszerükről. Ezeket nekem is volt szerencsém látni, jót mókáztunk a fenyegető árnyékún például...
Szóval, ha már ilyen mélységekbe süllyedtem, elárulhatom, hogy az első észlelés alkalmával nyert számomra értelmet igazán a kékeres mint jelző, illetve a természet csodái sorozatból a miből lesz a cserebogár-téma is elég jelentősen hatott ekkor rám. Emlékszem arra is, nem értettem, hogy ha ezek ekkorák, akkor miért akarják a nők, hogy még nagyobbak legyenek???? Kész csoda az is, hogy ezekkel tudunk kezdeni valamit! Aztán persze rájöttem, hogy a nők jelentős része valószínűleg nem akarja, hogy nagyobb legyen, és hát ugye hogy a pasin sem biztos, hogy el a legfontosabb testrész, még az ágyban sem.
Kedvenc történetem mégis az, amikor nagy unalmunkban egyszer a húgommal lerajzoltuk, hogy hogyan megy a farok a bálba. Igen, lerajzoltuk, volt rajta szmoking is meg minden, és sajnos ekkor már elég nagyok voltunk ahhoz, hogy azért gáz legyen eme kis szórakozás. Kár, hogy a rajzot nagymamám is megtalálta. Nem épp ő volt a célközönség...