Ma este, hazafelé elgondolkoztam, hogy miért kell nekem este nyolckor. töksötétben, szakadó esőben hazamenni, beázó jobb csizmával, felmáűlházva, míg vannak, akik ilyenkor legalább az autójukba ülhetnek, nem a metrószerelvénybe.
Van, aki hazamehet majdnem világosban, nem felejt el ernyőt vinni magával, nem hívják melóügyben még este nyolckor is. Nem kap hülye feladatokat állandóan, olyat főleg, amit lepasszolnak neki, vagy legalábbis nem ugyanannyiért csinálja, mint én. Mert dolgozzunk 12 órát is akár, csak akkor annyiért, hogy ne ázzon be a csizmánk orra a fizuból.
És még:
- kápét hagytam a benti asztalomon, még jó, hogy volt, aki eltette nekem
- nem akart adni az automata pénzt, aztán mégis
- nem volt olyan nyerő a borsós pizza
- hülye emberekkel kellett beszélgetnem telefonban és személyesen
És persze van, akinek ennél sokkal rosszabb. De ez sajnos nem azt jelenti, hogy nekem olyan jó, hanem hogy nekik mennyire nagyon rossz.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése