Egyik este úgy éreztem, jól vagyok itten egyedül, nem kell, hogy mellém feküdjön bárki is, el olvasgatok itten szépen az éjszakában. Nem undorom volt, és ez itt nem feminista szöveg, egyszerűen elégedettséget éreztem. Nem hiányzott semmi.
Tegnap este pont fordítva történt. Olvastam ugyan, de hiányzott egy másik test melege, közelsége. Nem konkrét valakié, hanem bárkié. (Imádom a nyelvünket.) Bújni akartam, de nem szeretkezni.
Na ezek után próbáljon valaki együttélni velem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése